2024 január-június - Házas Hétvége Vajdaság

Vasárnap megtartottuk a havi találkozót Temerinben íme a beszámoló!Jùnius 2-àn megtartottuk a havi talalkozòt Temerinben, amelyen az àldozathozatal volt a tèma. Legtöbben megegyeztünk abban, hogy nem èrezzük àldozatnak azokat a dolgokat amiket teszünk, mert szeretetből tesszük azokat. Ami a legjobban megmaradt bennünk az, hogy: Az àldozat öröm ès ajàndèk. Valòban az ha szeretettel ès szeretetből csinàlunk valamit.

Vidám hangulatban jöttünk össze a Kis Szent Teréz plébánia hittantermében, hogy lelkiekben gazdagodjunk.

A témát ez alkalommal Beretka Marika és Imre hozták, ami a számonkérésről szólt, Máté evangéliumának 25-ik fejezetéből idéztek:

Nagyon mély témát dolgoztak fel: „Cselekedeteinket majd számon kérik tőlünk”, „A mai nap az utolsó nap sodrásában áll, Jézusomnak teszem meg, vagy nem teszem meg, amit megtehetnék. Jézus Krisztus áll elém minden emberben”

Majd saját életükből hoztak mély és apró példákat, amikor megtehették volna, de nem tették meg. Utána erről írtunk dialógust, a kérdés konkrétan a házastársunkra vonatkozott:

„Megtehettem volna, de nem tettem meg. HÉM?”

A dialógus megosztása őszinte és mély volt minden jelenlevő pár részéről. A megosztás után a közelgő jubileum szervezéséről beszélgettünk. A találkozót egy tized rózsafüzér elimádkozásával, majd szerény agapéval zártuk. Örömteli szívvel tértünk haza.

Szeretettel:

Pásztor Ilonka ♥ Béla

  

A Becsén megtartott nagyhálón egy szívélyes meghívást kaptunk Kalmár Erzsikétől és Robitól,

hogy vegyünk részt náluk egy kiscsoportos találkozón .

Április 12 én meglátogattuk a bogarasi H. H. kis csoportját a Kalmár tanyán . Özvegy hétvégésünk

Tóth Kató volt az útvezetőnk . Kellett is mert eltévedtünk volna a zöld búza táblák között . A nap is

lebukóban volt a horizonton amikor meg érkeztünk a tanyára .

A találkozón velünk együtt 5 házas pár , 1 atya és 1 özvegy vett részt . A témát a Nemzeti tanácsról

vittük , „ Házasságtörő asszony „ történetét és ennek rövidített részletét  adtuk elő . Nagy Jóska atya segítségével, példákkal alátámasztva beszéltünk az elutasításról a toleranciáról és az elfogadásról .

Ez a három reakció ugyan az mint mikor a párunk érzéseivel szemben tapasztalhatunk dialógusaink

során , különösen , ha szembesülünk a különbözőségeinkkel . De ezeket az Első hétvége 6 . bevezetőjében is megtaláljuk .

A dialógus kérdés : Mikor kaptam teljes elfogadást tőled ? Hém .

A megosztásban tapasztaltuk , hogy mindenki megértette a témát mert, ritkán hallott őszinte megosztások voltak .

Mi hálát adunk az Úrnak , hogy küldetésünket teljesíteni tudtuk  .

A találkozót imával és Jóska atya által adott áldással zártuk .

      Ujvári Misi – Izabella .

Havi találkozót tartottunk Temerinben, 7 pár volt jelen Gulyás Magdi és Péter tartották a bevezetőt, a Közös döntéseinkről volt szó! Minden családban meg van, hogy ki miről dönt, ki mit vesz meg, de a nagy kiadásokat azt közösen beszéljük meg és mérlegeljük, hogy szükség van e rá, meg kell e venni vagy lehet nélkülözni! A találkozó után 14 párnak, akik 6 alkalommal vettek részt a jegyes képzőn jókívánságainkat adtuk át levél formájában. Mindegyik párért egy házaspár imádkozott 6 héten keresztül!

 

A találkozót Újvári Izabella és Misi tartották Mellár Józsi atyával, mint a Vajdaségi Házas Hétvége jelenlegi felelősei.

A téma a sokat hallott evangéliumi fejezettel indult, A házasságtörő asszony /Jn 8, 1-11/, majd az evangéliumi részlet szereplőit jellemezve eljutottunk Jézusig, aki meghallgat, de nem ítélkezik, hanem elfogad és figyelmeztet Menj, de többet ne vétkezzél!

A téma folytatásában a tolarenciáról, majd az elfogadásról volt szó, amit egyszerű páldákon keresztül világítottak meg még jobban. Majd az elfogadás külső és belső akadályait elemezték saját példáikkal illusztrálva.

A dialóguskérdés így hangzott: „Mikor kaptam teljes elfogadást tőled? HÉM?“ Párban írtuk és beszéltük meg, majd rövid szünet után kiscsoportos beszélgetést folytattunk arról, hogy melyek a belső akadályaim-gátjaim önmagam vagy mások elfogadását illetően? Erről beszélgettünk, megosztva gondolatainkat és érzéseinket. Ezután Izabella, Misi és Józsi atya beszámoltak arról, hogy milyen programokon vettek részt az előző Nagyháló óta Magyarországon, hogy milyen Házas Hétvégés programok voltak azóta Vajdaságban, valamint hogy milyen találkozók lesznek a közeljövőben.

A találkozót közös imával és papi áldással fejeztük be családjainkért és a Házas Hétvégés Közösségért, a végén szerény agapé és kötetlen beszélgetések után vettünk egymástól búcsút, megerősödve tértünk haza családjainkhoz és közösségeinkhez.

Szeretettel: Ilonka ♥ Béla

Az üdvözlések után sor került a nap lelki részére, melyet ez alkalommal Horváth László és Kalmár Ilonka özvegyek vezettek fel. Beszámoltak arról, hogy hogyan élték meg azt, hogy egyedül maradtak. A család és a közösség szeretete segített átvészelni valamelyest az első fájdalmat, de csak a hit erejével és Isten segítségével lehetséges megtalálni a lelki békénket és új célokat találni. Elmondták, hogyan jutottak el az Özvegyek Hétvégéjére, hogyan élték meg és hogyan hatott rájuk.

Hálásan gondolunk Lacira és Ilonkára, akik megosztották velünk a legmélyebb és legfájóbb érzéseiket, példáikat. Különösen szívünkbe zártuk szavaikat, hogy nagyon fontos a kapcsolat a közösséggel, magányos vagyok, de nem vagyok egyedül, a hit ereje csodákat művel, csak rajtam múlik, milyen lesz a jelenem és a jövőm.

A témából adódóan is, de mivel már a böjtben vagyunk, ezért ezt a munkakérdést kaptuk: Ebben a böjti időben, miben és hogyan tudnám növelni a hitemet? Majd a dialóguskérdés pedig így hangzott:

Bele tudok-e nyugodni abba, amin nem tudok változtatni? HÉM?

A párban való megosztást közös gyöngyfűzés követte, ahol mindenki röviden elmondta a témával kapcsolatos gondolatait, érzéseit, illetve, hogy mit visz magával értékes gyöngyszemként a találkozóról. Ujvári Izabella és Misi a VHH jelenlegi felelősei felkérték Pásztor Béla és Rozikát, hogy legyenek az Özvegyek Hétvégéjével kapcsolatot tartó pár, amit ők rövid megbeszélés után el is fogadtak. Utána hirdetések következtek, majd imádkoztunk a közösségért, halottainkért. Rövid agapéval zártuk a találkozót.

Szeretettel:

Ilonka ♥ Béla

Házasságban élni, családot alapítani nem könnyű feladat, sőt mondhatom nagy felelősség is. A

 Dialógus kérdés : Fontos vagy nekem mert ….. Hém?

                                     Kedves Párom János!

Fontos vagy nekem, mert ez az ötven pár év alatti házasságunk ideje alatt megtapasztaltam, hogy nem tévedtem.

         Szeretettel kedves párod Tilda .

                                                                    Gordos János és Matilda  Magyarkanizsa

Szent család vasárnapján a Sz . Őrangyalok plébánia hívő közössége a Házas Hétvége kanizsai területi csoportja köszöntötte az elmúlt év jubiláló házas párokat . Isten éltessen minden jubiláló házas párt .

    A fotókat Ujvári Izabella és Pintér Apolónia készítették .

A Házas Hétvégéről először tavaly hallottunk. Nem tudtunk azonnal megegyezni a részvételt illetően, egyikünk szeretett volna menni és gazdagítani a házasságunk ilyen élmennyel, míg a másikunk úgy érezte ilyesmire nincs szükségünk, a házasságunk stabil és aligha lehetne jobb. Végül mégis bejelentkeztünk, de sajnos akkor az időpont megváltoztatása miatt nem tudtunk eljutni. Idén Mellár József atya hívott minket a hétvégére, és egyhangúlag úgy döntöttünk, részt veszünk.

Nem tudtuk pontosan mire számítsunk, mit várjunk a Házas Hétvégétől. Személyesen nem ismertünk olyan embereket, akik tagjai a mozgalomnak, ezért kicsit félve érkeztünk január 12-én estefelé Tóthfaluba. A kedves fogadtatás után bátrabban ismerkedtünk a jelenlevőkkel és kíváncsian vártuk miről szólnak majd az előadások. Rögtön elnyerte a tetszésünk, hogy nem mindenki előtt kell megbeszélni a hallottakat, a megosztás csak ránk, a házastársakra tartozott. Ugyanakkor hálásak vagyunk a teameknek, hogy őszintén és nyíltan elmondtak házasságukból olyan részleteket, amelyek segítségével a hat Első hétvégés pár épülni tudott. Több élethelyzetben is magunkra ismertünk. Rájöttünk, hogy nem vagyunk egyedül a házasságunk megőrzésének harcában, hogy más is küzd, méghozzá sikeresen. A siker titkát is felfedték előttünk a teamek és az atyák – Isten velünk és értünk harcol. Különösen éreztük ezt akkor, mikor nehéz témák kerültek feldolgozásra, mikor olyasmiről kellett beszélnünk egymással, amire még gondolni se szeretünk. Megértettük, hogy komoly gondot kell fordítanunk házasságunk ápolására és az Istennel való kapcsolatunk fenntartására.

A hétvégét több ember is különlegessé tette. Először is az atyák és a teamek, akik segítettek megérteni a lényeget, bátorítottak minket, hogy megnyissuk a szívünket a párunk és Isten előtt. Azután a többi Első hétvégés pár, akik részvétele és kitartása erőt adott megküzdeni a kellemetlenebb témákkal is. A háttérben dolgozó párok segítettek otthon éreznünk magunkat, nem szenvedtünk hiányt semmiben. Nem utolsósorban azoknak az embereknek tartozunk köszönettel, akik imáikkal és felajánlásaikkal támogattak minket. Kétség nélkül éreztük, hogy az Úr munkálkodik bennünk és a többi résztvevőben. A hétvége során két szentmisén is részt vettünk. A szombat reggeli mise megerősített minket, hogy teljes odafigyeléssel és őszinteséggel forduljunk egymás felé. A vasárnapi pedig ünnepi hangulattal töltött el minket, különösen a házassági fogadalmak megújítása miatt. A Szentlélek erejét még a hazaérkezésünk után is éreztük a lelkünkben.  

Kijelenthetjük tehát, hogy a Házas Hétvége messze felülmúlta az elvárásainkat. Szorosabbra fűzte a köteléket Isten és a házasságunk között és megtanított arra, hogy minden a helyesen felállított fontossági sorrendtől függ. Merjük azt állítani, hogy ez a hétvége újra egymásnak ajándékozott minket. Most rajtunk áll, hogy Istennel együtt harcoljunk tovább és ne tévesszük szem elől a célt.

                                          Makó Tivadar és Eszter

.Kissé bizonytalanul és félénken álltunk ott a kollégium folyosóján az első napon .Nem tudtuk mi is vár ránk .De amint elkezdődtek az előadások és megismerkedtünk a többi házaspárral és a team- ek tagjaival,papokkal,láttuk,hogy jó helyen vagyunk .Mindenki nagyon kedves és barátságos volt. Az előadók által olvasott sok dialógus és őszinte megnyilvánulásuk által nagy betekintést láthattunk az életükbe,ami rádöbbentett bennünket arra,hogy mi is hasonló problémákkal,helyzetekkel küzdünk nap mint nap. Jó volt ezt tudomásul venni,hogy nem mi vagyunk az egyedüliek akik küszködnek az együtt maradásért és egymásért .Rájöttünk arra is,hogy a papok is hasonlócipőben járnak,ők is ugyanolyan érző emberek és hasonló problémákkal küzdenek .A hétvége során tényleg csak mi ketten voltunk egymásnak és sok idő után tényleg csak egymásra figyelhettünk,megosztottuk az őszinte érzéseinket egymással .A dialógus írás nagyon hasznos volt és szerintünk része lesz az életünknek a továbbiakban .Nagyon élménydús és egy igazi érzelmi hullámvasút részesei lehettünk a hétvége által .Boldogok vagyunk hogy részesei lehettünk . Hálás köszönet mindenkinek mindenért!

Üdvözlettel

Ági és Norbi    Temerin

2024. 01. 28.

Az „adai” területhez tartozó párok 2024. Január 28-án megtartotta az idei első területi találkozóját, ezúttal Adán a hittanteremben tartottuk a találkozót.

A találkozón öt házaspár, egy atya, és egy özvegy vettünk részt. A témát ezúttal is a területi felelősök hozták: Nagy Snežana Laci hozták.   A bölcsességről elmélkedtek.

Nagyon szemléltető példákat hoztak az életükből, amelyekben szinte mindannyian felismerhettük magunkban, mikor voltunk igazán bölcsek, és mikor voltunk csak „okosak” Az igazi „bölcsesség” ismérvei:

A bölcsesség fő ismérve: A SZERETET! Párkapcsolati kommunikációnkban, nagyon jó, ha vigyázunk arra, hogy bölcsességünkkel ne bántsunk, ne romboljuk, hanem építsük a kapcsolatunkat.

Mi nagyon gyakran az egymás közötti kommunikációnkban hajlamosak vagyunk. „Odavágni” a bölcsességet/Igazságot, amivel „leterítjük”  a társunkat. Gondolván, na most jól helyreraktuk.

Viszont, ha van bennünk kellő ALÁZAT, akkor épül a kapcsolatunk még akkor is, ha ezt nem tudatosítjuk magunkban. Még „észrevétlenül” is meghatározza a további kommunikációnkat… és további egymás közötti viszonyunkat. Nagyon fontos felismernünk társunk lelki állapotát ahhoz, hogy hogyan közöljük Vele az általunk felismert „bölcsességet” persze.

Szükséges, hogy harmóniában legyünk, legyünk Istennel, világgal, és önmagunkkal. Ekkor tudjuk csak a „bölcsességünket” úgy, hogy az magunk,  párunk, és kettőnk kapcsolatának építőeleme legyen…

Amikor a kapcsolatunk építését célozzuk meg a kommunikációnkban, akkor szükségünk van egy reális körültekintésre, hogy meg tudjuk különböztetni a lényegest a lényegtelentől, és kellő KÖRÜLTEKINTÉSSEL és ALÁZATTAL közölnünk társunkkal az általunk felismert „igazságot”!  

Elengedhetetlen a kellő alázat, és a szeretet melletti döntés!

Menet közben néhány apróbb megfontolásra irányított kérdésekkel segítették, felismerni kapcsolatunkban a bölcsesség jeleit, és ezek hogyan érintették kapcsolatunkat…       

És a végén feltették a 10/10-es dialóguskérdést:

Mikor segített a bölcsesség ajándéka, hogy a kapcsolatunk harmonikus legyen?

HÉM?

Majd következtek a hirdetések, és végül egy imával és áldással véget ért az idei havi találkozónk,

Utána egy szerény agapéval, és kötetlen beszélgetéssel zártuk a napot. És örömmel vittük a bölcsesség ajándékát otthonainkba!

Csincsik Lajos, Ada

Örömmel számolunk be róla, hogy a Szabadkai Házas Hétvégés Közösség megtartotta az év első találkozóját január 24-én a Kisboldogasszony plébánia hittantermében.

Az összejövetel témája a Megbocsátás és elengedés volt. A bevezetőt előkészítette és elmondta Kovács Ilonka és Tibor.

Jézus tanító és figyelmeztető szavait idézték: " Mikor pedig imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket."(Mk 11,25-26). A témát kifejtve Ilonka és Tibor elmondták mennyire fontos mindannyiunk életében, hogy tudjunk megbocsátani, tudjuk elengedni a sértéseket megbántásokat. Hagyjuk magunk mögött mindazt, ami miatt neheztelünk másokra. Életükből vett példákkal mutatták be, nekik ez mikor, hogyan sikerült.

Minden nap érhetnek bennünket sérelmek, megbántások. Tudnunk kell kezelni ezeket a helyzeteket. Isten segítségével könnyebb a megbocsátás, elengedés.

Minden jelenlévőnek szólt a kérdés: Milyen sérelmem volt? El tudom/tudtam-e engedni? Hogy érzem most magam? A feltett kérdésre válaszolva visszaemlékeztünk  a kisebb-nagyobb megbántásokra, sérelmekre. Néha több, néha kevesebb idő kellett, hogy ezeket meg tudjuk bocsátani, el tudjuk engedni. Az idő mellett fontos tényező, hogy mi magunk tudatosan döntsünk a szeretet mellett és annak fényében legyen erőnk a megbocsátásra.  A témát körüljárva, gondolatainkat érzéseinket megosztva mi magunk is gazdagodtunk a találkozón. Egymást is megerősítettük abban, hogy tudnunk kell egyre inkább elengedni a sérelmeinket.

Szerény agapéval és jó hangulatú beszélgetéssel fejeztük be összejövetelünket és annak reményében köszöntünk el,hogy a februárban is találkozunk.

                                                                                                                           Pásztor Rozika és Béla

Január 12. -én délután a tanya világ csendjében , amikor a lemenő nap , vissza tükrözte a tóthfalusi templom , tornyát , megérkeztünk vajdasági h. h. oázisára Tóthfaluba .

Mindenki izgatottan várta az úgy nevezett „ Első Hétvége „ kezdését .Izgalom volt bennünk , hisz erre a nem minden napos eseményre , a párok Újvidéktől ,Temerin, Törökbecsén át Horgosig érkeztek Tóthfaluba . A bejelentkezett hat házaspár időben megérkezett , és örültünk annak is ,hogy új Team papot köszönthettünk Ft Hajdú Sándor atya személyében .

Az eltelt hétvégén sok lelki értéket kaptak a résztvevő párok, a bevezetőkön keresztül a teamektől.

A bevezetőkben, nagyon szép dolgok” igazságok”kerültek napvilágra ,ahol a párok saját magukra

ismertek .

Pl  A család az egyház alap sejtje .

    Kapcsolatainkat ápolni , gondozni kell.

    Férj , feleség együtt éljék a mindennapjaikat, ne egymás mellett !!

    Világunkban ,szükség van a házasság megőrzésére, mint a HÁZASSÁG SZENTSÉG értékére .

Szombat este már látszott a házaspárokon a Szentlélek jelenléte , fogták egymás kezét összefordultak ,lógott a levegőben a szeretet az egység és a kinyílás egymás felé .

Ne felejtsük, az atyáknak is szükségük van a közösségükre ,akit őket meghallgassák , nekik is vannak gondjaik örömeik, és jó ha ezt valakivel meg tudják osztani.

 Vasárnap az értékes órák sorozatát megkoronázta a Sz. mise ahol megerősítettük házassági fogadalmainkat, kéz a kézben szívünk együtt dobogott .

A késő délutáni januári fagyot felmelegítette a szívek melegsége , és evvel a megújult szeretettel tértek haza a párok otthonaikba , hogy otthon gyakorolják mind azt amit a hétvégétől kaptak .

    Ujvári Misi és Izabella

            Magyarkanizsa

Írta: Polyák Hajnalka (Tóth Gábor felesége)

Január 13-án, pénteken megérkeztünk a férjemmel Tóthfaluba. Ez volt az első alkalom, hogy a Házas Hétvégés csoporttal találkoztunk. Törekedtünk arra, hogy megnyissuk a szíveinket. Figyeltük az elhangzottakat és egymást. Csendben vártuk, kerestük, reméltük, hogy megtörténik, aminek kell. Visszafogottak voltunk, de már befogadásra készek.

A szombat reggeli ébredést természetesen a fürdőszobában indítottuk. Nohát: milyen nyirkos lett a törölközőnk, ezt már nem is lehet használni! Nem is értem, miért zsörtölődök, hisz mi tettük vizessé azt. Fordítottunk rajta, és rájöttünk: van még száraz, használható rész is. Egy kis változtatás, s megyünk is tovább.

Álmos voltam, de igyekeztem magamat elfogadható állapotba hozni. Induláskor úgy határoztam, csupán egyetlen pár  fülbevalót viszek magammal az útra. Hát mit látok most: az ékszer egyik kis darabja beszorult a tükör peremébe! Fogalmam sincs, hogyan történt. Hiszen én oda szoktam figyelni mindarra, amit szeretek... Most mégis kellemetlenség alakult ki. Úgy tűnt, nem is tudom megoldani. Hosszas, folyamatos próbálkozás után a szorult helyzet egyszer csak, hirtelen megszűnt. Immár csillogó ékszerrel és szemekkel kezdtem, kezdtük meg a napot.

Ebéd után újabb „gonddal” kellett szembenéznem. A kedvenc cipőm egyik pertlije elszakadt. Pár éve már szolgál engem ez a lábbeli. Valószínűleg eddig bírta a fűző. Néha talán erősebben megfeszíthettem? Nem is vettem észre: ezzel esélyt adok arra, hogy tönkremenjen. Eddig tartott hát. Szomorú voltam, de óvatosan, átgondoltan, hosszas vizsgálódás után arra jutottam, a helyzet mégis menthető. Átfűztem szépen az egész pertlit, igazítottam rajta és a délutáni programra újra egyek voltunk. Probléma elhárítva.

A hazaút előtt a szobánkban fokozatosan kialakult egy bennünket időnként jellemző ruha-rumli. Zavaró ez a káosz. Tenni akartunk ellene. Gáborral szép csendben bepakoltunk a bőröndökbe. Ahogyan hajtogattuk a táskába a ruhákat, úgy tért vissza a rend is. Szinte öröm volt látni. Egyszer csak a telefonomra nézett, majd így szólt: „Hallod, a töltőt nehogy ittfelejtsük Tóthfaluban ”. Bepakolta azt is, és hazavittük magunkkal.

Január 16-a, hétfő. A szokásos táskát, a megszokott ruháinkat készítettük elő, így mentünk a munkahelyekre. Valami mégis új volt. Mi.

Jelekké kell válnunk. Jelekké.                                               Hajni és Gábor