Szeretlek - Házas Hétvége Vajdaság

Amikor e sorokat írom, már egy hónap telt el a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus óta, mégis mintha tegnap, vagy legalábbis nemrégen lett volna ... Az első hét mindennapi intenzitása azóta alábbhagyott, de ami megmaradt, az felülmúl minden elképzelést. Egyedülálló hét volt...

Sokan azt gondolják, hogy a személyesség, az újra találkozások öröme és eufóriája, a hosszú hónapok korlátozó intézkedései miatt volt olyan erős az élmény. Szerintem azonban nem csak azért. Tulajdonképpen ez az Eucharisztia lényege. Isten személyes közelsége Jézusban, a Szentlélek által. Barátság, a személyesség felkínálása, és annak elfogadása esetén a kölcsönös szeretet. Egy nagy és maradandó meghitt ölelés. A végtelen szeretet csendes befogadása, és a közösen átélt jelenlétének kirobbanó öröme.

Amikor ünnep a hétköznap is. Olyan volt ez az egy hét, mint egy több napos lakodalom. Ahogy régen lehetett. Kicsit, mint a Mennyország.

Maga, a régen látott Hungexpo területe is, bár profán közeg, mégis egy Krisztusban, az Úr kegyelme és az emberi erőfeszítés által megújult, lelki, de mégsem csupán képzelt dolog, hanem igazi, erős valóság. Az, ami látható, mulandó, de szükséges, ami láthatatlan, az a több, a fontosabb, az örök...

Egy hét, ami megváltoztatott. Távozva a Hungexpo területéről úgy éreztem, mindenkit jobban szeretek. Még azt is tudom szeretni, akit nehéz, akire eddig képtelen voltam szeretettel, akár együttérzéssel nézni.

Mindez nem a szervezők - nagy hála fáradozásaikért, óriási munkájukért és nem a mi, a résztvevők műve, hanem Istené.

„Minden forrásom belőled fakad." (Zsolt 87,7) Jó emlékeztetni magunkat, hogy minden jó törekvésünk , próbálkozásunk, erőfeszítésünk, szeretetünk Belőle, Istenből ered...

Hivatásunk: a házasság a papság, minden„. A folyó, vagy a patak partján, és főleg a vízcsap előtt nem gondolunk talán a forrásra, arra a pontra, ahol felfakad a kristálytiszta életadó víz. Nem jut eszünkbe, hogy mindenhez szükséges, nélkülözhetetlen és ezért végtelenül értékes. Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket... (Jn 13, 34)

Ez lehetetlen lenne, ha nem törekednénk napról napra  jobban szeretni, és ha nem lennének ilyen alkalmak, amikor szeretetünk Isten ajándékaként váratlanul gyarapszik, amikor lelkesedésünk és erőink megújulnak

Az együtt megélt hit, remény, szeretet hat egymásra, felerősíti a jót, az igazat, a szépet. Ez a közösség ereje, amelyet jó megélni, a Szentlélek működése, amely az egyetértő szívekben még erősebb...

Egy egyhetes lelkigyakorlat, sok találkozással, egymást erősítő örömmel.

Óriási szeretet-gyarapodást éltem, éltünk meg. Kölcsönhatásban, egymásban erősítjük a szeretetet, és belénk ég a szeretet, más emberekké lettünk...

„Jelen voltunk és fürödtünk egymás jelenlétében. Meg persze Istenében." - ahogy Lackfi János fogalmazott.
Fáradtan, nehezen indultam neki egy-egy napnak, de erős volt a vágy, hogy ott legyek, hogy semmiről ne maradjak le...

A harmadik napon, szerdán, amikor különösen lassan, és nehezen jutottam ki a Hungexpo-ra, a késés és a nehézségek minden feszültségével, tele türelmetlenséggel, éppen Bo érsek katekézisére jutottam odáig, hogy figyelni tudjak, és megnyissam a szívemet. Ő pedig éppen a türelemről beszélt.

Amikor azt mondta: „a türelem egy ajtó, mely a szeretet felé nyílik", akkor bennem is megnyílt egy ajtó, hogy tovább tudjak indulni. „A változás, lassan történik", „az Eucharisztia az isteni türelem szentsége: Jézus vár ránk, várja, hogy olyanok legyünk, mint Ő. Mi pedig úton vagyunk effelé az emmauszi tanítványokkal." - egy olyan újdonsággal ajándékozott meg, amiről rögtön tudtam, hogy nap mint nap segítségemre lesz a türelemért folytatott harcban.

Az előadások közül ez volt rám a legnagyobb hatással.

Mélypont, de tanulságos élmény volt, az énekes fiatalemberrel való találkozás a Hungexpo kijáratánál. Egyedül, kicsit félre eső helyen állt, előtte a hegedűtok az adományoknak. Bukovinai népdalt énekelt, meg­ indítóan ...

Épp elindultam a biciklivel, amikor észrevettem őt, siettem, kezem frissen fertőtlenítve, pénz nincs kéznél... - elég érv, hogy ne álljak meg, ne adjak semmit. Néhány méter után eldöntöttem, hogy holnap mindenképp adok. Megfordult a fejemben, hogy „ha itt lesz", de én nem fordultam meg. Reméltem, hogy másnap is ott áll majd, de nem ...Elszomorodtam. Még sosem éreztem ennyire, hogy amim van, az nem az enyém, hanem a szegényeké. Szinte égette a zsebem az oda nem  adott  pénz, ami pedig ott volt a zsebemben, kéznél volt, szívesen adtam volna ... Később kiderült, hogy belépőre gyűjtött. De jó lett volna, ha ezt tőle tudom meg, nem egy önkéntes lánytól, aki később nekem elmesélte. „Ha a volna nem volna, minden másképp volna." - tanultam még nagyanyámtól. Hiszem, hogy úton vagyok afelé, hogy mondataimból, életemből kikerüljön a „volna", és ehhez a NEK, a mostani kudarcom is hozzájárult.

Miközben ezekben a napokban annyiszor felcsendült: „Győzelemről énekeljen" - pénteken este, a Forráspont ifjúsági dicsőítő este szentségimádásának kezdetével egyidőben, csendben egy másik győzelem valósult meg. Templomépítő Török Ferenc barátunk, a vári hétvégés közösség hűséges tagja, felesége és gyermekei körében, imádkozva visszaadta lelkét a Teremtőnek. llivel, ugyan nem voltak team-párok, de többször kiülhettünk együtt bevezetőt tartani, és ezért, valamint a vári közös munkáért végtelenül hálás vagyok.

Feri, aki „világot formáló erővel" rendelkezett, az utolsó időkig aktív volt családi, szakmai, oktatói, közösségi, művészi körökben, figyelmesen és szeretettel követte az Egyház eseményeit, bár a vége felé leginkább már csak online, imádkozott, és szívén viselte az Egyház ügyét, Isten dicsőségének szolgálatát az imádságon, a szépség és az értékek tovább adásán keresztül. Ő immár ott van, ahová mi készülünk. Miközben én nehéz és szavakba is alig önthető érzésekkel küszködöm, szívesen megkérdezném tőle, hogy HÉM?

Ferenc pápa tudomást szerezve Feri elhunytáról, mivel Viki lánya a NEK pápai miséjének vatikáni kapcsolattartója volt, hosszúnak tűnő - egyperces - magántalálkozón fogadta a Szépművészeti Múzeum bejáratánál, amikor a hívek sokaságához, illetve a Statio Orbis misére indult.

A vigasz szavaival emlékezett meg édesapjáról, kezét fogva közös imával erősítette őt és mindazokat, akik ezt a jelenetet látták, vagy visszanézik.

Miközben a téren több ezer ember várta a Szentatyát, volt ideje, figyelme, szíve erre a gesztusra, együtt érző atyai tekintete és reményteli mosolya.

Ott a helyszínen nem tudtuk, mi történik azokban a pillanatokban, hiszen ez csak a TV-közvetítésben látszott. Éppen akkor csendült fel a dal „Jesus Christ You are my life" azaz Jézus, Te vagy az életem. Emlékszem, mennyire szíven ütött, hogy milyen magasztos lehet egy modern egyházi ének is, milyen csodás ez a pillanat. Utólag megnézve a TV-adás felvételét, derült ki, hogy ez a csoda történt akkor, Ferenc pápa Házas Hétvégés közösségünk jeles tagjáért, Feriért imádkozott. Mindannyiszor feltartóztathatatlan könnyeket csal a szemembe, amikor megnézem a rövid videót. Megerősödtem abban, hogy mennyivel nagyobb Isten kegyelmi valósága, mint amit látunk, vagy amiről tudunk... Minden értetek történik, hogy minél bővebben áradjon a kegyelem. (2 Kor 4, 15)

Utána egy hétig minden nap arra ébredtem, hogy ma hová kell menni, mikor kell indulni, hogyan tudok majd időben odaérni, átjutni az ellenőrzésen, mi lesz a program?!

Aztán felébredtem, és rájöttem, hogy vége a NEK-nek, de valójában most folytatódik ...

VARGA JÁNOS ATYA • BÉCS