2024 július - december - Házas Hétvége Vajdaság

Kedves Barátaink!

Egy olyan ötlet körvonalazódott bennünk, hogy a területeteken összejövő dialóguscsoportok-, illetve HHétvégés találkozókról, eseményekről a csoport, vagy a terület vezetői készítsenek egy rövid beszámolót

Úgy képzeltük el, hogy a beszámolóba belefoglalnátok a következőket:

- hol és mikor volt

- hány pár jött össze

- milyen témáról volt szó: ide bekerülhetne egy tapasztalat is, mint, amikor nagyobb összejöveteleinken "gyöngyfűzést" mondunk a végén. Hogy ezt ti készítitek el, vagy mást kértek fel rátok bízzuk.

- milyen célra (miért, kikért) ajánlottátok fel, vagy imádkoztatok. Az adott eseményről, ha készültek képek, akkor mindjárt a beszámoló alatt találhatjátok.

Íme a legfrisebbek:

HH Szabadka

A szabadkai HH csoport decemberi találkozóját a halasi úti Kisboldogasszony templom hittantermében tartotta meg. Négy pár, két özvegy és két pap volt jelen. Nagy örömünkre szolgált, hogy Nagy Jóska atya is eljött erre a találkozóra. A témát Pásztor Béla és Rozika hozták, címe: Együttműködés.

Isten, amikor megteremtette az embert, Férfit és nőt, így szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden állat fölött, amely a földön mozog.”(Ter.1,28) Isten tehát az emberre bízta mindazt, amit megteremtett. Az embernek azonban szüksége van Isten segítségére, a vele való együttműködésre, hogy el tudja végezni a reá bízott feladatokat. Emellett szükség van az emberek egymás közti együttműködésére is.

A dialógus kérdés így szólt: Én, ha a párommal való együttműködésre gondolok. HÉM?

A megosztásokból kiderült, hogy bizony nagy szükség van a házaspárok egymás közti együttműködésére. Pl. az imában, amikor együtt adnak hálát az Istennek az elmúlt napért. A munkában is szükség van az együttműködésre, hiszen vannak dolgok, amit az egyik fél jobban tud megcsinálni. Azután szükség van egy jó együttműködésre a család többi tagjával is: gyerekekkel, unokákkal. Szinte minden megosztásból ez derült ki.

A találkozót imával, papi áldással és szerény agapéval zártuk.

Kovács Ilonka és Tibor

RENDSZERES HAVI TALÁLKOZÓ ZENTÁN (2024.):

Zentai hétvégések december harmadik vasárnapján gyűltünk össze havi találkozóra. Ezúttal Sándor Klára és Lajos szolgáltak témafölvezetéssel a dialogizálás eredményessé tételéhez. Házastársi kapcsolatunk bensőségessé tételét igyekeztek előmozdítani.

Fölidézték a választott nép vándorlásának az ígéret földje felé való vándorlását. Konkrétan azt a mozzanatát, amikor az amalekiták nem akarták csordástól, nyájastól átengedni a saját területeiken. A választott nép vándorlásában ez külső akadályt jelentett. Ennek elhárítására kénytelenek voltak harcot vívni az amalekitákkal (Kiv 17,8-13). Amíg a csata tartott, Mózes a dombon buzgón, tárt karokkal imádkozott értük. Utóbb elfáradt: nem tudta már a kezét tartani. Ez a tény mintegy belső akadályt jelentett a nép vándorlásának eredményességében. Viszont, kitűnt, hogy amíg Mózes nem imádkozott, Amalek csapata fölülkerekedett Izrael fiain. Akkor Áron és Húr két oldalt tartották Mózes kinyújtott karján.

Klára és Lajos a saját életükből vett példákkal segítettek bennünket, hogy elemezzük külső és belső akadályainkat, amelyek veszélyeztetik kapcsolatunk meghittségét. Így készültünk föl a dialógusírásra.

Miután írásainkat megosztottuk egymással, közösen imádkoztunk a Közösség tagjaiért, a betegekért, elhunyt szeretteinkért, a januárban tartandó Első Hétvégére készülőkért.

Végül szeretetvendégséggel, beszélgetéssel, barátkozással zártuk találkozónkat.

Pásztor Rozika és Béla

Adai havi találkozó December 15.

Sor került az idei utolsó havi talalkozónkra.5 pár és 1 atya vettünk részt. Bevezetőt Gulyás Magdi és Péter ,Mellár Józsi atyával vezették. Est témája "Hála"volt. "Hála"az érzés! Mi mindenért és kinek lehetünk hálásak? Házaspár és Józsi atya saját példájukon rámutattak nekünk hogy hálásak kell hogy legyünk párunknak,családunknak,barátainknak,közösségünknek,de legfeljebb a Jó Istennek mert mind ezeket Ő adta nekünk. "Adjatok hálát mindenért,mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban"(Tessz 5;18) Hála az kötelesség!Még akkor is hogy ha nehéz! Következett a dialógus kérdés: HÉM amikor hálát adok neked vagy felebarátnak,vagy amikor hálát kapok tőled vagy felebaráttól? Ha hálásak vagyunk Istennek mindenért Ő megadja nekünk a kegyelmet hogy boldogok legyünk!Ez egy igazi gyöngy volt számunkra amit haza vihettünk. Következet a meleg tea, kávé és egy jó beszélgetés. És ahogy a Magdi a bevezető elején mondta :"Jelenlétünkkel mi is tettünk fát a tűzre"amit az Úr gyújtott a szívünkben. Laci és Sneža

Kedves Hétvégés barátaink!

Szeretettel köszöntünk Mindannyiotokat. Nagy örömmel jelentkezünk ismét, hosszabb szünet után.

Tegnapelőtt, december 14-én megtartottuk HH területi találkozónkat a kúlai parókián, amelyre a felvezetőt magunk vállaltuk fel házigazdánkkal, Gyurka atyával. A találkozón, sajnos, csak három házaspár és két atya vett részt, Gyurka atya mellett nagy örömünkre eljött Pásztor Árpád atya is Telecskáról, aki nagyon aktívan részt vett a megosztásban.

Témánk igen komoly volt, címe a “Vita, konfrontáció”. Ismételten bebizonyosodott velünk is a köztudott tény, hogy az előkészület nagyon össze tudja hozni annak előkészítőit. Életpéldáinkon gondolkozva, közös élményeinkről, jó és rossz tapasztalatainkról, meghozott döntéseinkről beszélgetve, az eltelt idő távlatából újra mérlegelve őket, nagyon meghitt, szeretetteljes órákat éltünk meg.

A kapcsolataink folyamatos kommunikáción keresztül épülnek, amelyhez időre és türelemre, bizalomra és önátadásra, odafigyelésre van szükség. Ám ezek ellenére gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor hirtelen szembe kerülünk egymással. Bizony ütközünk, és az ütközés alkalmával nagyon gyakran egy olyan konfliktus bukkan fel, amely már jelen van bennünk, és amely a gondolkodásmódunkból, a bizonyosságainkból, vagy abból a tényből fakad, hogy a saját személyünket helyezzük a középpontba.

Nagyon tartottunk tőle, hogyan fogadja majd kis közösségünk az alapvetően igen nehéz témát, sikerül-e példáinkkal közérthetővé tenni és általuk motivizálni hétvégés társainkat az aktív részvételre. Hiszen felvezetőnk végén felhívtuk őket párbani megosztásra, azaz dialógusra a következő kérdéssel:
Mikor vitatkozunk mostanában épp a különbözőségünk miatt? Hogyan éltem meg? HÉM most? Az atyák dialóguskérdése pedig így hangzott: Milyen nehézségeket tapasztalok bizonyos emberekkel abból a tényből következően, hogy férfi vagyok és pap? Hogyan éltem meg a közelmúltban egy ilyen konfrontációt? HÉM?

A jelenlevők beszámoltak saját tapasztalatukról a téma kapcsán és örömüket fejezték ki a témaválasztással kapcsolatban. Meglepően sokáig beszélgettünk a téma kapcsán, majd agapé következett.

A találkozó végén emlékeztettük és felhívtuk a jelenlevőket a januári Első Hétvégére, amelyre jó lenne minél több új házaspárt verbuválni.

A nyugat bácskai terület felelősei,

Berkó Flóra és Laci

Magyarkanizsai H. Hétvége beszámolója .

November 22 én került sor arra,hogy Szentmisében megemlékezzünk a kanizsai h. hétvége lelkiség elhunytjairól . A kis közösségünkből az Úr elszólított már négy házaspárt, egy tisztelendő nővért ,és két férjet .

Ft Magyar Zsolt atya homíliájában beszélt a házasság szentségének fontosságáról az egyházban , a szolgálatról az egyházban ,hogy a lelkiségek erősítik az egyházat .

A Sz. misén jelen voltak a közösségünk tagjai az elhunytak hozzátartozói és az egyházközösség hívei .

Nyugodjanak békében , Jézus, Mária Szent nevében .

Szentségimádás a Sz Őrangyalok templomában .

Szombaton nov. 23 án Szentségimádáson vettünk részt . Fél óra jutott a H. H. lelkiségnek, hogy az Oltáriszentségben jelenlévő Jézust köszöntsük, dicsőítjük magasztaljuk . Könyörgéseinkben eléje tártuk kéréseinket , oltalmába helyeztük közösségünket ,családjainkat. Imádkoztunk a házaspárokért , papjainkért, az özvegyekért és minden jóakaratú embertársunkért .

Lélekben megerősödve tértünk haza otthonainkba .

Ujvári Izabella és Misi

Felkészülés Adventre!

Címmel tartott havi találkozót az adai HH. Közösség Nagy Snežana és László területi felelősök vezetésével!

„Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak.” Lk.6,31

Majd három indító kérdéssel indítottak:

a. Mi az amit elvársz párodtól?

b. Mi az amit elvársz családodtól? (özvegyeknek)

c. Mi az amit elvársz Közösségedtől? (atyának)

A találkozón 6 házaspár, 1 atya, és 2 özvegy vett részt.

A témát felvezető pár számos rövid tapasztalatot osztott meg, arról, hogy amikor akár áldozat árán is lemondva saját betervezett programjáról lemondva, inkább párja illetve más kérését óhaját tette első helyre, a kísérő érzés, nem vesztesség érzés volt hanem öröm!, megelégedettség!

Ezek után következett a dialógus kérdés:

Mennyire törekszem arra, hogy a jót lássam meg mindenben, mindenkiben? HÉM?

Majd csak a gyöngyfűzésnél derült ki, hogy mennyire találó volt a kérdés felvetése mindannyiunk számára, egy-egy döntés meghozatalához mennyi lemondás küzdelem árán lehetett eljutni. Némelyikünknél még azt a döntést is megkellett hozni:, hogy „Ne nyugodjék le a nap a haragotok felett!” (Efezusi levél)

Majd szerény agapéval zárult az összejövetelünk. Megegyezve abban, hogy csütörtökön, amikoris egésznapos szentségimádás lesz templomunkban, mi adaiak egy órahosszas (csendes szentségimádást tartunk: kérve a Megváltó Jézust, hogy adjon erőt, hogy igazán fel tudjunk készülni a Megváltó születésnapjára, Karácsonyra, és tudjuk családjainkba Bevonzani az igazi Karácsony Melegét, meghittségét!

Ada, 2024. Nov. 25

Házas Hétvége havi találkozó Temerinben

A temerini plébánián Házas Hétvége találkozó volt november 17-én. Tizenegy házaspár jött el. A tiszakálmánfalvi és az újvidéki párokat még a ködös időjárás sem tudta eltántorítani, hogy Temerinbe utazzanak. Érezhető volt, hogy fontosak és értékesek vagyunk egymásnak.

Szöllősi Tibor atya és a területi felelős házaspár, Csorba Karola és Dani, nagy örömmel fogadott bennünket, és kívánság szerint kávéval.

A HÉM (hogyan érzem magam) körben elmondhattuk miért vagyunk hálásak és miben kérjük Isten segítségét. Íly módon egymást is imáinkba tudjuk foglalni.

A találkozó témája „döntés a szeretet mellett” volt, amit a területi felelősök, a Csorba házaspár buzgón és lelkiismeretesen a saját élettapasztalataival, példaként igyekeztek átadni a jelenlevőknek. Megható volt, ahogy a házaspárok „gyöngyfűzésként” megosztották nyiltan a közösséggel a tapasztalataikat, miként gyakorolják a szeretet melletti döntést nap, mint nap.

Tibor atya áldása után maradtunk még egy ideig, egymást megvendégelni. Lelkileg feltöltődve tértünk haza, hogy Isten segítségével továbbra is tudjunk a szeretet mellett dönteni!

Legközelebbi találkozó december 8-án lesz.

Pápista Ilona és Sándor

HAVI TALÁLKOZÓ

A zentai Házas Hétvégés közösség november 17 –én megtartotta havi találkozóját. Nem túl sokan , de annál lelkesebben voltunk jelen, néhány pár és egy özvegy.Házigazdánk, Dávid atya is meglátogatott bennünket rövid időre, mivel később miséznie kellett. A témára már előzőleg Pásztor Béla és Rozikát kértük fel, akik ezt örömest vállalták el. Szokásukhoz híven alaposan kidolgozott és mély bevezetővel ajándékoztak meg bennünket, melynek a címe „Az együttműködés” volt. Bibliai, Ó és Újszövetségi idézetekkel színezve fejtették ki, hogy a Szentírásban nagyon sok helyen előfordul eme fogalom. A Teremtő már kezdetkor együttműködésre hívta az embert: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön!” (Ter 1,28). Ez a hívás megtalálható az Ősatyáknál, Mózesnél, szinte minden prófétánál, valamint az Újszövetségben is. Gondoljunk csak Mária igen-jére. Sajnos sokszor előfordult, hogy az ember nem fogadta el a meghívást, nem akart együttműködni, szomorú példa erre a bűnbeesés története, stb.

Az együttműködés köztünk emberek között, férj-feleség, pap-hívek, szülők-gyermekek, stb. is jelen van. Ha arra gondolunk, hogy Jézus ezért imádkozott az utolsó vacsorán: „Legyenek mindnyájan egyek”, akkor nagyon fontos dolog, az örök boldogságunk múlik rajta.

Béla és Rozika személyes példákon fejtették ki a köztük levő egység területeit: az imában, a családban, a munkában, kikapcsolódásban, stb.

A dialógus kérdés így szólt: HÉM, ha a veled/környezetemmel való együttműködésre gondolok?
A bevezetőben elhangzott az Úrral való egység imája is:

Ó, Imádott Jézusom!
Lábunk együtt járjon,
kezünk együtt gyűjtsön,
szívünk együtt dobbanjon,
bensőnk együtt érezzen,
elménk gondolata egy legyen,
fülünk együtt figyeljen a csöndességre,
szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon,
ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! Ámen.

A hirdetések után elimádkoztunk egy tized rózsafüzért, majd Erzsikét köszöntve szerény agapéval zártuk a találkozót.

Szeretettel: Pásztor Béla ♥ Ilonka

Hétvége Özvegyeknek Piliscsabán

2024. X. 17-19.

A Magyar Házas Hétvégés Közösség immár ötödik alkalommal rendezi meg az Özvegyeknek a Hétvégéjét. Mivelhogy Vajdaság is egy tartománya a Magyar Házas-Hétvégének, így mi is kaptunk meghívást. Voltak Felvidékről is, Romániából is.

Vajdaságból ezúttal 8-an utaztunk. Mellár József atya törökbecsei plébánossal, aki a zentai Caritas kisbuszát vezette. Útközben rózsafűzért imádkoztuk, egyéni és Közösségi Lelki haszon megéléséért, hiszen volt közöttünk, olyan is akinek a közelmúltban távozott az égi hazába párja az élők sorából.

Magán az alkalmon 29-en vettünk részt. Az ötletgazda, és a hely megtalálása dr. Lábadyné Évi budapesti özvegy sorstársunk volt.

Már ötödik alkalommal rendezi meg ezt a lelki napot. Jómagam már negyedik alkalommal veszek részt mint tanúságtevő, ilyen mélyen még sohasem éltem át ezt az alkalmat.

Úgy a team, mint a résztvevők nagyon pozitív hozzáállást tanúsítottak. Nyilván nagyon sokan imádkoztak ennek az alkalomnak a „sikeréért!”

Ugyanis nem hagyhatom ki, azt a körülményt, hogy amikor még kicsit jobb erőnlétnek örvendtem, magam gyűjtöttem össze a résztvevőket, akkor mindig volt valami „kifogás” amiért elhárítsák a részvételt.

Bíró László püspök atya előadása különösképpen mélyen megérintett bennünket.

Pedig egy-egy ilyen alkalom folytán, mindig tudok úgy tekinteni PÁROMRA, mint aki már megérkezett, oda ahova mindannyian „igyekszünk” a FORRÁSHOZ! A mi forrásunk Krisztus! Aki minket „Hazavár…”

Hiszen a hosszú földi vándorlás során, hányszor elmondtuk egymásnak: milyen jó: „Milyen jó, hogy Te vagy az útitársam ebben a földi vándorlásban…” Most erről az alkalomról is úgy jöttem haza, hogy Ő már biztosan a FORRÁSNÁL van. Nekem pedig az maradt, hogy még a hátralévő utamat a FORRÁS felé folytassam!

Csincsik Lajos Ada, 2024. Nov. 05.

Csütörtökön, október 24-én egész napos Szentségimádás volt templomunkban.

Ez alkalommal, mi Hétvégések is egy órán át dicsőítettük az Urat. Öröm volt mindannyiunkban, hogy újra találkozhattunk és együtt járulhattunk Isten színe elé.

Szeretettel: Ilonka és Béla

Felkészülés az idős korra Hétvégéje Vajdaságban

Napfényes őszi napra ébredtünk október 12-én. A verőfényes nap is megadta, és erősítette a hangulatát a rendezvénynek.

Ezen a napon Zentán Szabó F. Péter és Gabi Budapestről, Kreznanics Gyula és Babó Szigetvárról, valamint ft Nagy Jóska atya Vajdaságból, tanúságtétellel teletűzdelve egy hétvégét tártak elénk, hogy, hogyan készüljön fel egy házaspár az idős korra.

Lassan indultak be a jelentkezések, tele voltunk kérdésekkel, hogy mi még nem tartjuk magunkat idősnek, jöjjünk-e? A Szentlélek kiigazított bennünket, és a kijelölt hétvégéig 10 házaspár és egy özvegy jelentkezett.

A találkozót Péter egy szép példával kezdte. Az ember életét a szőlőhöz hasonlította. Mennyit kell tavasztól a szőlőt gondozni, hogy az beérjen, ehető legyen és ha tovább megyünk édes must és iható bor legyen. Ez történik velünk is a házasságban. Gondoznunk kell egymást szeretettben, odaadásban, elfogadni egymást az évek múlásával is.

Az első bevezetők után rádöbbentünk arra, hogy függetlenül attól, hogy hány évesek vagyunk, az öregség jelei előjönnek: szemüveg, hallókészülék, nehezemre esik a lépcsőzés stb. Ezeket a hiányosságainkat bátortalanul, félve, bosszúsan fogadjuk el.

Valahányszor mérgesen, letörve élem meg, ha valaki bácsinak vagy kisöregnek szólít. A megszólítás igazságos, az idő elment, csak én még átsiklok, nem akarom érzékelni.

Nagyon jók voltak a kiscsoportok, ahol ezeket a jeleket megosztottuk. Megkönnyebbülten észleltük, mindannyiunk tudatában ott vannak a változások, csak nehéz ezt beismerni. Alázattal, méltóságteljesen ismerjük be hibáinkat, lassúságunkat, feledékenységünket.

Az öregségnek is megvannak a maga szépségei. Isten feltétel nélkül szeret bennünket, legyél fiatal vagy idős, küldetésünk van! A szőlő érésének példájára: ilyenkor kell, hogy csorogjon a must.

Tehát elfogadom magamat és páromat mindig abban az állapotban amiben vagyunk. Elfogadom családtagjaimat, barátaimat szeretettben. A szeretet legyen előttünk, mert Istenkapcsolatunk segít abban, hogy elfogadjuk életünk változásait.

Most néhány nap elmúltával, próbáljuk gyakorolni a hallottakat, szemrehányás nélkül fogadjuk el egymást, oktatom, mesélek unokámnak a múltról, amit csak én mondhatok el. Az élő szónak megvan az ereje és az értéke.

Az életünk nem a lebukó nap felé megy, igen, csökken a fénye és az ereje, de a nap végén jól esik az értékelés, hogy még itt vagyunk. Isten így szeret bennünket, az idős kornak is megvan a küldetése.

Ujvári Izabella és Misi Magyarkanizsa

Havi Találkozó

Az adai HH-s Közösség 2024. szeptember 15-én megtartotta a szeptemberi havi találkozóját, az adai hittanteremben.

A találkozón 16 an vettünk részt. Hat házaspár, Mellár Józsi atya, és három özvegy.

A témát a Lajkó házaspár: Erzsike és Zoltán hozták.

Visszatekintés a megismerkedésünkig, és a megálmodott Közös életünkben megélt öröm és fájdalmak megélésünkön keresztül, milyen örömöket és fájdalmakat éltünk, meg?

Tettek is fel ilyen kis kérdést:

Sorolj fel néhány örömteli eseményt házasságotokból?

Ez olyan megfontolásra irányított kérdés volt páron belüli megbeszélésre…

Majd Ők az Ő házasságukból fölsoroltak: Örömöket és fájdalmas eseményeket mindjárt a résztvevők is találtak a saját életükben megélt Örömteli és Fájdalmas szakaszait a Közös életünkből serkentett minket résztvevőket, hogy mire is érdemes összpontosítani, és mennyit segített a HH-s életstílus, a Dialógus, és az egymásra és kapcsolatunkra szánt minőségi idő.

A gyöngyfűzésnél derült csak ki igazán, mennyi-mennyi megélt öröm, de ugyancsak mennyi-mennyi fájdalmas eseményt is képesek vagyunk épülésünkre szólóan megoldani, és mennyire tudja ez küzdelem „kettőnk” kapcsolatát, felvértezni erővel!

Ez az életstílus segített, és segít bennünket a Közösséghez való ragaszkodásban, ahogyan ez ki is derült a gyöngyfűzés során.

A találkozót a HH-s himnusz eléneklésével, és Mellár Józsi atya áldásával zártuk.

Majd hosszas kötetlen beszélgetésekkel zárult, szerény agapé fogyasztásával. A ránk törő nyirkos őszi időjárás közepette is vidáman indultunk otthonainkba…

Csincsik Lajos Ada

Házas Hétvégés havi találkozó 2O24.szeptember 15-én Zentán.

Szép számban összejöttünk a Kis Szent Teréz plébánia hittantermében, hogy újra megélhessük a közösségben levés, az összetartozás örömét.

A találkozónk legelején köszöntöttük Sáfrány Dávid atyát, akit a mai naptól a zentai Kis Szent Teréz, a felsőhegyi Munkás Szent József és a bogarasi Szent Anna templomok plébániáin teljesít szolgálatot, így először vett részt a zentai Házas Hétvégés havi találkozón.

Boros Gyuri és Márti köszöntöttek bennünket és ismertették a témát, amit ezúttal feldolgoztak és elhoztak nekünk. Mindenkor aktuális, amit választottak, hiszen a VÁLTOZÁS állandóan jelen van az egész életünkben, ahogyan Gyuri és Márti nagyon alaposan és részletesen elénk tárták és sok kis példával alá is támasztották.

Beszéltek a külső és belső változásokról, majd a tőlünk független változásokról, amikre nem tudunk kihatni és azokról a bennünk lévő folyamatokról, amit tudunk egy kicsit szabályozni, korlátozni. Majd arról is, hogy milyen vátozásokat éltek meg az Első Házas Hétvége óta.

Meghatódottan és elfogódottan hallgattuk őket, hiszen tanúi vagyunk ezeknek a változásoknak és egyre erősödő elköteleződésüknek.

Ez a téma, Gyuri és Márti tanúságtétel erejű megosztása megerősítette bennünk azt az elhatározást, hogy ha valaki hívást érez valamire, akkor azt tenni kell! Hálásan köszönjük nekik, hogy vannak és szavukkal és tetteikkel támogatják nemcsak a Házas Hétvégés Közösséget, hanem az Egyházközösséget is.

A dialóguskérdés: „Gondolj egy mostanában történt változásra. HÉM?“

Erről beszélgettünk, megosztva gondolatainkat és érzéseinket.

Nagy Jóska atya is benézett hozzánk egy rövid köszöntésre és búcsúzásra.

Dávid atyától kapott áldás után a találkozót közös rózsafűzér imával fejeztük be családjainkért és a Házas Hétvégés Közösségért, jelen és távollévőkért is.

Találkozónkat szerény agapéval és rövid kötetlen beszélgetéssel zártuk.

Szeretettel: Pásztor Ilonka ♥ Béla

Jóska atyának szeretettel nyugdíjba vonulása alkalmából

Nekem ilyenkor mindig körülményes megtalálni a megfelelő szavakat, hiszen nagyon nehéz leírni a bennem lévő összetett érzéseket. Talán az alábbi mondás egész jól összefoglalja: „Az egyik szemem sír, a másik nevet!”

Drága Jóska atya, „búcsúzni” szeretnék tőled, vagyis inkább szeretettel elköszönni!

A negyvenévi ismeretségünk során sok-sok örömteli közös emlék fűz össze minket. Rajtad keresztül ismerhettük meg a Házas Hétvégés életstílust, az érzéseinket, és azt a hihetetlen munkamorált, amivel belevetetted magad minden előtted álló feladatba.

Egész nap szolgáltad az Urat, esténként, pedig mindig másik Házas Hétvégés csoporthoz mentél dialógus találkozóra. Száz füzet is kevés lenne felsorolni mindazt a jót, amit adtál a közösségünknek, Zentának és Vajdaságnak. – Köszönjük!

Még most is élénken él bennem az emlék, amikor egy találkozó után hazahoztál minket Mártival. Mivel a mi utcánk egyirányú, kértelek, hogy tegyél ki minket az utca végén, hogy ne keljen kerülnöd. Azt mondtad: „Lacikám, engedd meg, hogy a szeretettem kibontakozhasson. Hogy tegyek jót, ha meg sem engeded.” Ezt a bölcsességet azóta is megőriztem a szívemben. Sokat tanultunk Tőled, HIÁNYOZNI FOGSZ! Tudom, hogy nem mész a világ végére, de nekünk és neked is egy más élet kezdődik.

Adjon az Úr továbbra is erőt, egészséget és békés nyugdíjas éveket! Reménykedünk, hogy néha majd meglátogatsz bennünket. Örökre a szívünkbe zártunk és az Úr áldása kísérje minden léptedet.

Nehéz szívvel, de mégis örömteli szeretettel!

Horváth László (Laci)

Házas Hétvégés Közösség Építés

Nem mindennapi Házas Hétvégés, egész napos találkozáson vehettünk részt augusztus 17.-én, szombaton a zentai Halász Csárdán Simon József és Erzsike jóvoltából.

József, vadász lévén, egy egész őzikét ajánlott fel a közösség részére, amit mi köszönettel elfogadtunk. A találkozó előtt már nagyon izgultunk és lázasan készülődtünk a „nagy napra”. Már korán reggel nekikezdtünk a főzésnek, ropogott a tűz, rotyogott az őzpörkölt, és a mi szívünk pedig repesett az örömtől. Csodálatos volt megélni, hogy ilyen sokan el tudtak jönni, szinte a Vajdaság minden területéről volt résztvevő. Több mint ötvenen voltunk, beszélgettünk, barátkoztunk és sokan kipróbálták a Tisza hűs habjait. Szerveztünk egy hajókirándulást is, ami a gyerekeknek különösen tetszett.

Nagy öröm volt számunkra, hogy Jóska atya és Mellár József atya is eljöttek erre a nem mindennapi összejövetelre, valamint nagy megtiszteltetés és meglepetés volt, hogy a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnökasszonya Márton Zsuzsanna és az elnökség tagjai is meglátogattak bennünket és további gyümölcsöző munkát kívántak nekünk.

Így elmondhassuk, hogy nemzetközivé vált ez a találkozó, hiszen voltak Erdélyből, Szlovákiából és Magyarországról is.

Dicsőség az Úrnak! Jó volt szeretetben együtt leni!

Zenta, 2024.09.15. Horváth László

Beszámoló!

Augusztus 10én megtartottuk a Bogarasi és a Felsőhegyi HH és a pasztorális tanács tagjaival a szokásos piknikünket a Felsőhegyi plébánián.! A találkozást 10 órakor szentmisével kezdtük. Majd a bográcsos bab,a fagyi,a görögdinnye és egyéb finomságok mellett kellemes napot töltöttünk együtt!

Íme néhány kép,!

TŰZ

HÁZAS HÉTVÉGÉS PIKNIK TALÁLKOZÓ

A Vajdasági HH-s Közösség az idén is megtartotta a szokásos nyári PIKNIK találkozóját, 2024. augusztus 3-án, ezúttal új helyszínt választott a KÖZÖSSÉG, méghozzá egy egészen új, és fiatal Közösség, az alakulóban lévő Temerini Közösség vállalta magára a szervezést, méghozzá lurdi Szűzanya tiszteletére felépített emléktemplom árnyékában…

Csodálatos helyszín, és még csodálatosabb fogadtatásban volt részünk.

Tapintható volt a Temeriniek vendégszeretete.

Újfent megtapasztalhattuk hogy: „ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad az építő…” Nyilván a szervezők maguk, is odafigyeltek a Szűzanya „intelmére”: „tegyetek meg mindent amit mond Nektek!” a kánai menyegzőn, elhangzott apostoloknak szóló felhívás…

A fogadtatás amiben részünk volt minden várakozásunkat fölülmúlta…

Annyit hallunk mostanában a „tűzről” ami megsemmisít, itt egy másik „TŰZZEL” találkoztunk, amely teremt, hasonlóan a „pünkösdi Tűzhöz!”

Más jelentős mozzanata is volt ennek a találkozónak, a KÖZÖSSÉG „magját” felkutató NAGY JÓSKA atya bejelentette visszavonulását. Ugyanis a hosszú szolgálat ránehezedik, életének a 79 évére. Őt már Zentán csak úgy emlegetik, mint a „templomépítő pap!”

Mi hétvégések csak Jóska atyának szólítjuk, és nem is vár el „nagyobb, cirkalmasabb” megszólítást. A Hétvégében nyomába lépett MELLÁR JÓZSEF atya, akinek szintén a SZOLGÁLAT a kenyere…

Míg a plébániai szolgálatot, szintén a Házas Hétvégében is, de a hívek szolgálatában is erősen elkötelezett SÁFRÁNY DÁVID atya fogja folytatni, ott ahol JÓSKA atya abba hagyja …

Azonban ahogy mi megismertük JÓSKA atyát, Ő nem fog teljes passzivitásba fordulni, hiszen a hosszú együtt szolgálat a H. Hétvégében megismertük Őt, talán úgy ahogy egyik szakácsnője mondta Neki: „Magának egy olyan plébánia kellene, amelyet az autó után lehetne kötni…”

Özv. Csincsik Lajos Ada

Ünnepi Szentmisével zárult a Híd program Temerinben .

Január 12 -14 én Tóthfaluban megtartott első H. Hétvége , öt híd estével folytatódott .

Június 23 án Temerinben megtartottuk az utolsó hídtalálkozót ami ünnepélyes Szentmisével zárult , Ft. Hajdú Sándor team atya, Ft. Szőlősi Tibor atyával közösen

mutattak be az új párokért a H.H. élő és elhunyt tagjaiért .

Az öt híd est az első Hétvégét köti össze a H.H közösségekkel és tanít bennünket arra, hogy a dialógus a hétköznapjaink részévé váljon . A cél az ,hogy közelebb kerüljünk párunkhoz ,illetve atyák a rájuk bízottakhoz .

A találkozókat több helyszínen tartottuk , hogy az új párok lássák és érezzék a közösség jelenlétét . Minden egyes találkozón volt 2 -3 idősebb pár is akik a találkozók végén tanúbizonyságot tettek a H .H. életmód mellett.

Köszönetet mondunk Ft Szőlősi , Ft Mellár , Ft Gutási atyáknak , minden hátterezőnek aki segítette munkálkodásunkat .

A Híd programot tartó team pár az est végén az új hétvégés párokat átadta a lakóhelyükhöz legközelebbi területekhez. A temerini H.H közösség3 párt , Törökbecse – Ada 1párt és M. Kanizsa – Martonos – Horgos 1párt kapott.

Kívánjuk , hogy az új Hétvégés párok érezzék magukat otthon közösségeikben élvezzék a közösség támogatását , sok értékes , mély érzésekkel teli dialógusokat írjanak,és legyenek példamutatói a környezetüknek .

Ujvári Misi és Izabella Magyarkanizsa

Szentségimádás

Templomunkban június 24-én, hétfőn egész-napos szentségimás volt, ennek keretében, mi Hétvégések is összegyűltünk az Úr színe előtt. Nem túl sokan, de annál lelkesebben. Együtt terjesztettük Eléje hódolatunkat, kéréseinket, hálaadásunkat! Lélekben megerősödve vettünk búcsút a végén egymástól és Jézustól!

Szeretettel: Ilonka ♥ Béla

Visszaemlékezés – jubileum 2024

Az elmúlt öt év (2019-2024) már... „ Harmincöt évesek vagyunk”

Bár kimondhatjuk rövid idő az öt év. Ám, mégis sok tartalommal volt tele a közösségünk élete e röpke idő alatt is.

2019-ben, még a rémálmunkban sem gondoltuk, hogy egy éven belül egy világjárvány átfordítja a mindennapi életünket és a közösségünk természetes működési ritmusát. Arra most nem térnénk ki, hogy hogyan hiszen mindannyian megtapasztaltuk a romboló és zavart keltő hatását.

2020 elején még tartottunk „első hétvégét”. Majd utána nem sokkal képletesen szólva lezárult a függöny mindannyiunk életében. Azért mi hétvégések mégsem adtuk fel, abban az évben pikniket is tartottunk igaz titokban, kockáztatva de, határozottan.

Sajnos később már erőteljesen beárnyékolta a napjainkat a betegségek sorozata és a halálesetek száma. Néhány oszlopos tagunkat elvesztettük a járvány miatt. Ez mindannyiunkat megrendített és megtört. Nagy veszteségnek éltük meg és hatalmas űrt tapasztaltunk meg utánuk még ma is.

Mindezek a történések jócskán átformálták a közösség életét. Persze a farsangi bálra már nem is tudtunk ezek után gondolkodni.

Ám az „első hétvégét” mégis csak megtartottuk 2021 január elején. Majd nyáron ismét piknikeztünk újra titokban.

Nem erőltettük, hanem nagy szükségét éreztük annak, hogy valami módon együtt lehessünk, lássuk egymást akár csak egy pár óra erejéig is.

Rengeteg online kapcsolatot élhettünk át, kis csoportokat, bevezetőket írtunk és közvetítettünk egymás felé. Mindezek reményt és erőt adtak abban, hogy ne adjuk fel és ne aludjanak el a csoportok... És így Home officeban is jól elvoltunk.

Tartottunk egy Papnap speciális hétvégét szintén zárt kereteken belül, amolyan Hybrid vátozatban. Hiszen mind ez az otthonunkban történt meg, három házaspár és három atya jelenlétében. Majd a világhálóra csatlakozva mindannyian együtt lehettünk a kárpátmedence hétvégéseivel együtt.

Vagyis valóságban és virtuálisan eggyé kapcsolódva. Nagyon örültünk, együtt voltunk, egyet akartunk. A Szentlélek lágyan összefogott mindannyiunkat. Érzékelhettük abban a riadalomban Isten erős kezét, ami összetart minket.

A folyamatos törődést, ami Magyarországról jött felénk tartotta bennünk is a lelket. Vagyunk és nem oszlunk fel. Sok kis mentőcsónakot küldött felénk az anyahajó (anyaország) nem hagyott bennünket elveszni. Aki akart beugrott a csónakba és úsztunk tovább, az anyaország nem feledkezett meg rólunk. Ez a gesztus semmihez sem hasonló bizalmat adott nekünk és itt Vajdaságban mindannyiunk számára.

Majd a szigor feloldása után lassan kezdett visszaállni az élete a közösségnek. Igaz nagyon megtépázva, hiányosan sokszor szomorúan, de haladtunk tovább.

A horvát anyanyelvű közösséggel is sikerült újra találkoznunk, ismét együtt ünnepelhettünk és örülhettünk egymásnak. Hála és a közös remény ereje kötött újra össze minket.

A közösség életét kissé átformálta ez a járványos körülmény, jócskán gyengült a megmaradtakban is az elköteleződés ereje, köteléke és a fiatalabb generációban a küldetés tudata a tanúság tétel nem tudott egyenlőre kifejlődni erőteljesebben. Bár dolgozunk rajta és az ima erejében bizakodva, lesz ez még másképpen is...

Mert vagyunk és maradunk. A házaspárok szeretete és szerelme, tisztelete megalapozza a gyermekeik jövőjét és a társadalom összetételét, mivé akarunk válni? Ezt a kérdést mindannyiunknak fel kell tennünk magunk számára.

Az atyák odaadó munkája és a lelki bölcsségük csak előre vihet minket. Sokat tesznek értünk, hogy bátrak és erősek legyünk. Velünk vannak, mert tudják mi az amit hordoz a házasság szentsége.

Mélyítő hétvégénk is volt egy éve , dolgozunk rajta, hogy szárba szökkenjen az a hajtás, ami már fejlődésnek indult. Team párokra nagy szüksége van a közösségünknek és a házaspároknak pedig szükségük van arra, hogy tanúságot tegyenek egy szebb életforma felé ami értelmet ad a családoknak és örömet hoz a gyerekeinknek.

Mert élni akarunk mert vagyunk és lenni is akarunk. Őrizni és fejleszteni akarjuk a jövőben is a Házas Hétvége közösséget a megmaradásunkhoz szükséges erőt, kitartást és példamutatást.

K és L

35 éves a Vajdasági Házas Hétvége

2024. június 15-én Zentán ezt ünnepelte meg a Közösség.

35 év nem éppen kis idő az ember életében. Ezen a szombati napon ez a jeles ünnepen visszarepített bennünket egészen a kezdetekig, nevezetesen 1989 novemberéig, sőt még előbbre, mert mi, az első hétvégések már előbb is ismerkedtünk ezzel a lelkiségi mozgalommal. – Azóta már sokakat elszólított az Úr közülünk… De sok új pár csatlakozott hozzánk, illetve magához a HH-s lelki mozgalomhoz…

Mennyi-mennyi öröm fűződött ehhez a 35 évhez, ha csak rajtunk múlt volna, szinte biztosra vehető lett volna, hogy nem ünnepelhettük volna meg ezt a jubileumot. Mellár József atya szentmisén elmondott tanmeséjében jól érzékeltette ezt velünk ( a két földművesről szóló mondottakban…).

Egy hatalmas „gyöngyszeme” volt ennek a napnak az is, hogy akik itt nálunk Vajdaságban elhintették a Hétvége magját, maguk is jelen tudtak lenni, annak ellenére, hogy a nyolcvanas éveiket tapossák, sőt még szóltak is az egybegyűltekhez.

Csanády Márti és Misi, szinte korukat meghazudtoló lelkesedéssel szóltak az egybegyűltekhez.

Sőt erre az alkalomra magukkal hozták/hívták a jelenlegi magyar Nemzeti felelősöket is: Körmendi Zsofit-Gábort és Jenei Gábor atyát. Ez az együttlét megerősítő volt mindannyiunk számára. Hiszen ez a „biztosítéka” számunkra, hogy a magyar, és európai nagy Közösség része vagyunk mi is.

Tiszteletét tette ezen a találkozón a szabadkai horvát Hétvégés Közösség felelős házaspárja is, mivel mi magyar ajkú Hétvégések szolgáltunk Nekik Háttérként, amikor Ők a zágrábi Hétvégés Közösség szolgálatával tartották meg az első Hétvégéjüket.

Ez a nap igazán alkalmas volt arra, hogy megújuljon a Közösségünk, illetve az alkalmon résztvevő párok, atyák és özvegyek. – Sajnos, sokan nem éltek az alkalommal. Szívet melengető, és megerősítő volt végig gondolni, és végig elmélkedni a mögöttünk „hagyott” 35 esztendőt, Különösképpen nekünk, akik a kezdetektől ott voltunk a Közösség megszületésének pillanatától napjainkig. Ez számomra igazi „lelki nap” volt hiszen annyira mélyen hatott rám, mint a csíksomlyói búcsú jelmondata is: „…újuljatok meg…”Szt. Pál levele az efezusi hívekhez (Ef. 4, 23-24).

Szeretném remélni, hogy a következő havi találkozókon meg fog látszódni, és ezen a találkozón résztvevő párok, hírét viszik ennek a lelki mozgalomnak a szíveket, és kapcsolatokat formáló erejét.

Csincsik Lajos, Ada

Évzáró és 35.jubileumi találkozónk június 15.volt, Zentán a Kis Szent Teréz templomban.

10h-ig gyülekeztünk, örültünk egymásnak és utána kezdődött a program. 3 vendég pár 1 vendég atya volt, közülünk pedig 36 pár, 5 atya és 6 özvegy.

Bevezetőt Újvári Izabella é Misi vezették fel Mellár Józsi atyával, valamint Csanádi Márti és Misi Magyarországról. A téma a BIZALOM volt. Bizalom egymás iránt és együtt Istenbe való bizalmunk. Kérdés az volt:

HÉM ha Istenre vetett bizalomra gondolok a házasságunkkal és HH közösséggel kapcsolatban?

Rá kellet jönnünk arra hogy bármerre járunk, bármire gondolunk vagy teszünk az életünkben, a lényeg az Istenbe vetett bizalmunk és Ráhagyatkozásunk.

"Isten nem az alkalmasokat hívja hanem a meghívottakat teszi alkalmassá a szolgálatra"-hangzott el a Körmendi Zsófi és Gábor szájából, akik a Magyar HH felelős team-je, Jenei Gábor atyával. És végül Sándor Klári és Lajos beszámolójárol volt szó az utolsó 5 évről.

Arról...amikor a világ járvány nyomot hagyott a közösségünkben...amikor titokban gyűltünk össze, de harcoltunk és még mindig harcolunk.Kicsit megváltoztunk, de folytatjuk a tevékenységeket. BÍZUNK AZ ÚRBAN és abban hogy tovább kell menni, mert élni akarunk és kitartani a HH mellett.

Utána következett a finom ebéd és még megünnepeltük Lévai Veronkával és Danival az 50.házassági évfordulójukat. Megnéztük a rövid filmeket az eddigi tevékenységekről és a 30.jubileumi ünnepségről. Néhány könnycsepp is kicsordult.

E szép napot szép Szentmisével zártuk le és a Nagy Józsi atya szavaival:

ISTEN JELEN VAN ÉS MUNKÁLKODIK

ÁMEN

Nagy Snežana és Laci s